Konfúciusz óta tudjuk, hogy: "Tudni, hogy mi a helyes, és nem aképpen cselekedni, a legnagyobb gyávaság.". Ezzel a meggyőződéssel tesszük meg az első nyilvános lépést, hogy felhívjuk a községi és megyei vezetők figyelmét a probléma súlyosságára. Elhatározásunkban az egyre szaporodó jó példák száma is megerősített. Ezek a követendő példák mutatják, hogy ott, ahol valóban belátták a rendezett birtokviszonyok és a gazdasági életképesség közötti erős összefüggést, helyi emberek elhatározásából, helyi költségvetésből, a helyi emberek közreműködésével, mindenki hasznára meg lehetett oldani nemcsak a naprakész telekkönyvet, de még a tagosítást is.
Ezek, a szinte kizárólag helyi erőforrásokra támaszkodó, példák alapján úgy gondoljuk, hogy azokban a községekben ahol a birtokviszonyok rendezése még nem történt meg vagy nincs a prioritási lista legelső helyén az okok a következők lehetnek:
1) Tudatlanság, vagyis a helyi döntéshozók nem ismerték fel a naprakész telekkönyv fontosságát. Ezt hivatott orvosolni a most induló tájékoztatókampány.
2) Gyávaság, ahol a döntéshozók belátták, hogy a telekkönyvvel igazolható magántulajdon a gazdasági élet alapja, de ugyanakkor azt is tudják, hogy a birtokviszonyok rendezése összetett feladat, amit honi viszonyok mellett nem lehet megoldani néhány irodai csetepaté vagy néhány szavazatvesztés nélkül. Nekik adjon bátorítást Konfúciusz fenti mondása.
3) Területbitorlás, ahol a községi döntéshozók és hangulatkeltők közül kellően sokan érdekeltek a jelenlegi zavaros helyzet fenntartásában, legfőképp azért, hogy mások jogos tulajdonát, ingyen és bérmentve sokszor a tulajdonos tudta nélkül használják. Ezek ellen minden közösség, minden egyes becsületes tagjának kötelessége legalább apró, de konkrét lépéseket tenni.
Értékelésünk szerint, a székelyföldi birtokviszonyok rendezetlensége súlyosan meggyengítette a magántulajdon biztonságát. A jelenlegi helyzet egyértelműen a jogbitorlóknak és a zavarosban halászóknak kedvez és már középtávon a közösségek teljes széteséshez vezethet. Ezt a bejegyzésünket tájékoztatónak és figyelemfelkeltőnek szánjuk egy minden bizonnyal elhúzódó regionális kampányban. Szeretnénk, ha minél többen megosztanák és beszélnének róla.
Meggyőződésünk, hogy a pontos parcellahatárok és a naprakész telekkönyv hiánya az egyik fő oka a vidéki ingatlanok nyomott árainak. Bár a bejegyzésben főként vállalkozói és közösségfejlesztési szemszögből próbálom megvilágítani a problémát, egyértelmű, hogy a jelenlegi állapotok leginkább szenvedő alanyai a talajt és jövőt vesztett vidéki lakosok és vársora költözött örököseik. Tudom, hogy sokan pazaroltak el hónapokat az életükből ügyintézéssel és költöttek súlyos összegeket arra, hogy telekkönyvileg tiszta, eladható állapotba hozzák alacsony értékű vidéki ingatlanjukat. Az Ő megosztásaikra is számítok!
A problémát a következőképpen vázolhatnánk:
Rendezett birtokviszonyok nélkül nincs jogbiztonság, jogbiztonság nélkül nincs beruházás, beruházás nélkül nincs munkahely, munkahely nélkül nincs megélhetés. Ahol pedig nincs megélhetés onnan az emberek elmennek. Ahonnan pedig a tenni akaró és tenni képes emberek elmennek, ott egyszerűen nincs jövő!
A székelyföldi falvak többségében tapasztalható tulajdonjogi anarchiában a magánszektor működésképtelen és nem tudja ellátni társadalmi feladatát a közösség életben tartásához. Nem lehet jól fizetett munkahelyeket teremteni olyan körülmények között, ahol tulajdonjog tisztázatlansága miatt a helyi vállalkozók nem kapnak építkezési engedélyt. Mert végleges telekkönyv nélkül nem lehet egy jelenleg mezőgazdasági területet ipari területté nyilváníttatni hogy arra üzemet, raktárat, istállót vagy bármi egyéb hasznos dolgot építeni lehessen. A területek rendezetlensége olyan fokú bizonytalanságot eredményez, ami a legtöbb józan gondolkodású embert eltántorítja a további fejlesztési beruházásoktól. Pl. inkább vesz egy városi tömbházlakást, amelyből biztos jövedelme származik, minthogy kibővítse vidéki kisüzeme épületét, hiszen esetenként az épület alatti telek 5 különböző gazda vagy azok örököseinek tulajdona! A fejlesztési beruházások és bővítések elmaradása pedig versenyképtelenné tette ezeknek a területeknek a vállalkozóit.
A mostani birtokviszonyok mellett képtelenség számottevő működőtőkét vonzani a területre, hiszen egy felelősségteljes partner szemében tárgyalásképtelen az a helyi üzletember, akinek üzleti tevékenységének nagy része, az esetlegesen külföldi beruházó szemében, érthetetlenül ingatag szokásjogon alapul.
Ha sikerül, akár csak egy kilkk erejéig is cselekvésre bírni legalább egy töredékét mindazoknak, akik sérelmeikkel és panaszaikkal az utóbbi 1-2 évben megkerestek, akkor már egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz. Gondolkodom rajta, hogy jogász barátaim segítségével elkészítünk egy szabvány kérvényt, amit bárki kitölthet és leadhat azoknál az önkormányzatoknál, ahol a birtokviszonyok rendezetlensége miatt valamilyen hátrányt szenved(ett). Meggyőződésem, hogy kellő számú írott, jogilag megalapozott kérvény már sok polgármestert és helyi tanácsot fog cselekvésre ösztönözni, hiszen egy adott ponton egyszerűbb lesz megoldani a problémát, mint olcsó kifogásokat írott válasszá formálni és ezekkel ingerelni a választókat.
Amint köztudott, azok az önkormányzatok, ahol a megoldást keresték, már évek óta megtalálták. Azok az önkormányzatok, ahol a helyi döntéshozók a kifogásokat keresték, nos mit mondjak, ők is megtalálták azokat. Csupán annyi a különbség, hogy húsz év elteltével és számos követendő példa láttán az utóbbiakra kicsit sem vagyunk kíváncsiak.
