Február közepén Nürnbergben jártunk. Úti célunk a Biofach volt, Európa legnagyobb bio-kiállítása. Ötletet gyűjtöttünk, kíváncsiak voltunk, mi mindent lehet bio-birkából előállítani a nálunk hagyományos juhtúrón és szúrós gyapjúpulcsin kívül. Ötletben nem volt hiány, bár néhány esetben méltán érezhettük úgy, hogy ez a bio-világ kicsit a feje tetejére állt. Ilyen volt például a vegetáriánus kutyaeledel. Bár jómagam nem vagyok sem kutyatartó, sem kutyabarát, sőt az igazat megvallva félek is a kutyáktól, azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy a négylábúaknak ilyen igényei lennének.
De visszatérve a birkákra, a legkedvesebb, amit találtunk, az a juhtejes szappan volt. Erről bővebben itt olvashattok. Ami számomra a juhtejet élvezhetetlenné teszi, a magas zsírtartalom, az kifejezetten jótékonyan hat a száraz bőrre. Különösen, ha ilyen csinos formában kerül forgalomba. A másik érdekesség a juhtejből készült fagyi. Az ízesítés szerencsére teljesen elnyomja a juhtej jellegzetes ízét, nekünk nagyon ízlett.
 |
| Bárányszappan. Nagyon vicces. |
Meglátogattuk a hazai termelők standjait is. Igazi meglepetés volt a korondi Szász Illyés bio méztermelő standja, a magyarországi kiállítók közül pedig a Biola natúr kozmetikumok nyerték el a tetszésünket. Egyvalami igazán szemet szúrt a hazai standoknál. Míg mások kedvesen kínálták termékeiket és szolgáltatásaikat, addig a romániai kiállítók jó része egy tálka mogyoró és egy csésze kávé mögé megbújva üldögélt, esetleg a többi hazai kiállítóval cseverészett.
Több helyen is találkoztunk azzal a koncepcióval, hogy 8-10 gazda létrehozott egy kis termelőszövetkezetet, mint például ez, és termékeiket közösen értékesítik, erősítve egymás hírnevét és piacát. Persze ez nem a bio világ sajátossága, csupán kellő mennyiségű emberi bizalomra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen szövetkezet hosszú ideig működőképes legyen. Ilyen alapokra lehet építeni faluturizmust, látványfarmmal, sétaszekerezéssel és kolbászos-tojásrántottás reggelivel. Hiszen nálunk is minden adott, amitől a tiroli vendéglátás virágzik, csak a megfelelő emberi hozzáállás hiányzik.
A vidéki turizmust kedvelői nem a gödrös poros utakban és a kerti vécékben látják a rusztikum szépségét. A vendégszeretet és a minőségi szolgáltatás a titok. A mi havasi mézünk és gyümölcslekvárunk is ugyanolyan édes, mint a külföldi termelőké, ha megfelelően tálaljuk, legyen az reklám, vagy szó szerinti értelmezés. A szilvapálinkáról nem is beszélve. Mi megkóstoltunk jó-néhány pálinkát, de állíthatom, hogy az oroszhegyi is leglább ennyire megüt, ha éhgyomorra isszuk. Legyen példa előttünk Ausztria, kis ország, sok magas heggyel és rengeteg biotermelővel. Formáljuk mi is olyanra környezetünket, ahol szívesen élünk, ne várjuk ezt mástól.
Ha ötletre van szükségetek, látogassatok el a Biofach oldalára!
